Zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnázium



Főoldal - Izsák-verseny - Izsák Imre Gyula életrajza

Izsák Imre Gyula

(1929-1965)
matematikus, fizikus, csillagász

"Élete olyan volt, mint a hullócsillagoké,
feltűnt, csillogott, mind fényesebb lett,
fénylett és ellobbant, megsemmisült.
(Vöröss László Zsigmond)
 

Izsák Imre Gyula Zalaegerszegen született 1929. február 21-én.

Az Izsák családnév nem ismeretlen Zalaegerszegen és környékén. Édesapja, Izsák Gyula Endre (1901-1974) városszerte ismert, köztiszteletben álló, földrajz-biológia szakos tanárként több, mint 40 éven át tanított. Édesanyja, Pálffy Aranka (1900-1939) szintén pedagógus volt, matematika-fizika szakos tanár. A nyiladozó értelmű kisfiú számára ideális környezetet nyújtott a tudományos és művészetek iránt rendkívül nyitott, de alapvetően reál érdeklődésű család.

Izsák Imre elemi iskoláit Zalaegerszegen végezte. Középiskolai tanulmányait Kőszegen, a Hunyadi Mátyás középiskolai nevelőintézetben kezdte. Itt nagy hatással volt rá földrajz-természetrajz tanára, Zerinváry Szilárd, a később országos hírűvé vált csillagász. Majd Esztergomban, a Görgey Artúr Műszaki Hadapród iskolában tanult, amikor 1944-ben az egész hadapród osztályt Németországba vitték. Szülővárosába 1945 őszén tért vissza, ahol a Deák Ferenc Gimnáziumban (a jelenlegi Zrínyi Miklós Gimnázium) folytatta tanulmányait. Olyan kiválóan tanult, hogy a VII. és a VIII. osztályt egy év alatt végezte el, így évfolyamtársaival egy időben, 1947-ben kitűnő eredménnyel érettségizett. Tehetsége már ebben az időben is megmutatkozott, főleg matematikai tudásával emelkedett ki társai közül.

Tanulmányait a budapesti tudományegyetemen, matematika-fizika szakon folytatta. Egyetemi hallgató korában a differenciálgeometria foglalkoztatta. Már ekkor a Konkoly-Thege Miklós által alapított obszervatórium asszisztense, majd az egyetem elvégzése után, 1951 nyarán ugyanennek az intézetnek a munkatársa lett. A csillagvizsgálóban Detre László és Balázs Júlia keze alá került, és közelségükben már 22 évesen aspiráns. A háromtest-probléma, illetve a soktest-probléma foglalkoztatta, kutatásainak iránya éppen emiatt terelődött az égimechanika felé. Rakétapályák matematikai elemzései, mesterséges holdak elméleti és gyakorlati problémái izgatták.

1956-ban világossá vált előtte, hogy itthoni kutatásainak lehetőségei lassan kimerülnek, a hasonló témában dolgozó külföldi kollégákkal pedig a kapcsolatot felvenni szinte lehetetlennek tűnt. Ezért jutott arra az elhatározásra, hogy elhagyja az országot. Ausztriából Svájcba került, a Zürichi Csillagvizsgálóba, ahol a mesterséges holdak mozgásáról tanulmányt írt, melynek nyomán állásajánlatot kapott az Egyesült Államokból.

1958. december 6-án állt munkába az Ohio állambeli Cincinnati-ban, itt azzal foglalkozhatott, amire mindig vágyott. A következő évben cikkeit már angolul írta, melyekre felfigyeltek és Cambridge-be hívták, a S.I.A.O.-ba. Ottani munkája rövid életének legnagyobb sikereit hozta. Sorra jelentek meg újabb megfigyeléseinek eredményei, alapvető megállapításai a műholdak pályájának elemzéséről, a pályaelemek kiszámításáról, annak menetéről, a mérések eredményeinek felhasználásáról, a Föld gravitációs erőterének meghatározásáról. Akkoriban kísérleteihez már számítógépet is használt.

Így érkezett el munkásságának legfontosabb fejezetéhez, a Föld alakjának meghatározásához. 1961. június 1-én hivatalosan is bejelenti a Föld alakjának és felszíni pontjainak pontos meghatározására vonatkozó számításait, mellyel a tudományos érdeklődés középpontjába került. Bebizonyította, hogy az Egyenlítő nem kör alakú, melyre 26500 műholdmérést végzett, így számításai minden korábbi sejtéshez képest rendkívül nagy, 10 m-es pontosságúak. Vizsgálatai jelentős minőségi előrehaladást hoztak a Föld alakjának tanulmányozásában, s új módszer alapjait teremtették meg a műholdak felhasználhatósága tekintetében. Eredményeiről még abban az évben több európai és amerikai városban tartott előadást. A Harvard Egyetemen tankönyv megírására kérték fel, s munkássága elismeréseként a NASA tudományos főmunkatársává nevezték ki.

1962-ben nősült meg, felesége Emily Kuempel a bostoni egyetem angol irodalom tanára. 1964-ben született meg Endre nevű kisfiuk.

Rendszeresen tartott előadásokat Európa és Amerika nagyvárosaiban. 1965 áprilisában Párizsba utazott egy geodéziai szimpóziumra, ahol legújabb mérési eredményeinek ismertetésére készült. Ám az előadóterembe hiába várták... 1965. április 21-én este, szállodai szobájában szívinfarktus érte. Nyughelye Cambridge-ben található, ahol 1965. április 28-án kísérték utolsó útjára. Mindössze 36 évet élt.

Izsák Imre Gyula az égimechanika kiváló elméleti szakértője és a pályaszámítások gyakorlatának jó ismerője volt. Kutatásainak eredményét elismerték a világ tudós körei. Emlékére a Hold túlsó oldalán krátert neveztek el róla, és egy kisbolygó szintén a nevét viseli. Híre, ha egy kicsit megkésve, haza, Magyarországra is elérkezett. Zalaegerszeg sem feledkezett meg szülöttjéről, a nagy matematikus, fizikus, világhírű csillagász Izsák Imre Gyuláról.